Otthonszülés

Kattintson a képre a nagyításhoz.

366-4-24-u-1024.jpg

Három gyermekem közül kettő otthon született és abban a megtiszteltetésben is részem lehetett, hogy egy intim és segítőkész csapat tagjaként részt vehessek mások otthonszülésénél is.

Az otthonszülés elmélete és gyakorlata két dolgon alapszik. Az egyik az az egyszerű felismerés, hogy a szülés nem betegség, így nem kórházban a helye. A másik az a tudás, amelyre szert tehetünk az élet békés és zavartalan kezdetének fontosságáról. Pszichoterapeutaként nem tudtam elkerülni, hogy szembesüljek ezzel a tudással. Más területeken (például a nemek közötti egyenlőtlenség vagy a patriarchális erőszak különböző formái) szintén szereztem tudást arról, hogy a valóban hasznos beavatkozásokhoz nem elegendő a hatások visszamenőleges kezelése, hanem az okokat kell megszüntetni. Mivel az okok nagyrészt strukturális, társadalmi, kulturális és politikai korlátok, és nem csak az emberek fejében élő gondolatok, korán arra a következtetésre jutottam, hogy ha fenntartható segítséget akarok nyújtani embereknek, aktivistává is kell válnom.

Ezért lettem, túl azon, hogy saját családomban és barátaim körében élveztem az otthonszülések szívmelengető hangulatát, aktív tagja Svédországban a Föda hemma nevű, otthonszüléseket előmozdító egyesületnek. A tevékenység, amit ott folytattunk, többet változtatott az összes Svédországban élő nő helyzetén, mint az otthonszülő nőkéén. 1981 (amikor Lomi fiam született) és Tolmi 1986-os érkezése között nem nőtt jelentősen azoknak a családoknak a száma, akik otthonukban fogadták gyermekeiket. Ugyanakkor ezalatt az öt év alatt a nagyobb svéd kórházak kezdtek otthoni körülményeket utánzó helyet biztosítani a szüléseknek és a kitartó lobbizásnak köszönhető törvényi változások növelték a nők beleszólási jogát a szülések körülményeibe, valamint eltöröltek több fájdalmas, felesleges és hosszú távon káros beavatkozást, amelyeket addig rutinszerűen gyakoroltak újszülötteken. (Egyébként ez volt az egyik első politikai tapasztalatom arról, hogy a meglévő struktúrákon kívüli alternatívák létrehozása hatékonyabban változtat ezeken a struktúrákon, mint az azok belülről való megváltoztatására irányuló erőfeszítések.)

Amikor már három unoka nagyapjaként (a legidősebb lányomtól, aki Magyarországon egy kórházban született, mielőtt Svédországba disszidáltam) visszatértem Magyarországra, be kellett látnom, hogy itt ugyanaz a küzdelem folyik, csak éppen sokkal nehezebb körülmények között, mint annak idején Svédországban. A boszorkányüldözés, ami az ellen a szülésznő, Geréb Ágnes ellen folyik, aki a legtöbbet tett Magyarországon az otthonszülésért (és egyébként segített néhány unokám születésénél is), kirívó jelen ennek. (Lásd a Freedom for Birth című dokumentumfilmet.)

A hiteles és pozitív dokumentáció hozzájárul az otthonszüléssel kapcsolatos tévhitek eloszlatásához. Erja Lempinen, Svédországban élő finn fotográfus, egyedülálló képsorozatokat készített több otthonszülésről. Az ő, az anyák, a gyermekek és az összes többi érintett személy engedélyével teszek itt közzé néhányat ezekből. Az egyik sorozat legfiatalabb lányom, Tolmi születését dokumentálja, a másik pedig Johannáét. Az anyák, az apák és a többi segítő, köztük a szülésznő is mindannyian egyazon baráti körbe tartoztunk. Tolmi és Johanna (az előbbi az a 7 hónapos csecsemő, aki lelkesen szurkol pár képen az utóbbi megérkezéséhez) szoros barátok voltak gyermek­korukban.

Mindkét képsorozatot az anyák rövid beszámolója előzi meg tapasztalataikról. Részemről annyit tennék hozzá ezekhez, hogy az otthonszülések fontos állomásai voltak annak, hogy felelősségteljes férfivé váljak, aki nem csak „megenged” vagy „segít”, hanem aktívan hozzájárul a nők és a gyermekek életét meghatározó helyzetek jobbá tételéhez. A körülmények meggátolták, hogy legidősebb lányommal gyakorolhassam az apaságot. Lomi fiammal sokkal közelebb kerültem az aktív és felelősségteljes apasághoz. Legfiatalabb lányom, Tolmi akkor jött, amikor én majdnem eltávoztam (lásd Szil Péter rákmonológja). Szerencsére maradtam, hogy még sok évig átélhessem az apaság élményét.


Kapcsolódó írások:

Hadas Miklós: Férfiuralom és szülészeti gyakorlat Magyarországon – Élet és Irodalom, 2010.12.10.

Marikovszky Andrea: Karácsony, a szülés ünnepe – Mérce, 2023.12.29.